2014. december 28., vasárnap

2.rész

Sziasztok. Itt a második része a történetnek. Remélem tetszeni fog. Szeretném megköszönni az előző részhez írt komit, és örülnék ha ehhez is érkezne pár, esetleg néhány pipa, hogy szerintetek milyen a történet. 

Rencsy xx

-2.rész-

Mint kiderült a fiúk a vidámparkba akartak menni, amit ebben a jó időben én sem bántam. Kiszálltunk a kocsiból, és megvártuk míg Liam megveszi a jegyeket, utána pedig együtt mentünk be a kapun, és indultunk meg a büfés bódé felé Niall kérésére. Mind vettünk egy-egy vattacukrot, plusz Niall még egy csomó cukrot és csokit, aztán az egészet elkezdte enni, amit mi fintorogva figyeltünk. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy hova fér belé annyi kaja. 
-Üljünk fel a hullámvasútra!- kezdett el Harry ugrálni, miközben mutogatott.
-Ti menjetek, én maradok, nem szeretem a hullámvasutat. Neked se kéne menni Niall, most ettél össze egy csomó tudom is én milyen édességet, rosszul lennél tőle.- szóltam neki, mikor elindultunk előre.
-De én menni akarok!- kezdett hisztizni, mikor a többiek is közölték vele, hogy ne üljön fel teli hassal. 
-Majd felülünk még egyszer később, de most maradj itt, legalább Bella se marad egyedül.- mondta Harry, majd miután Niall duzzogva bólintott beálltak a sorba, mi pedig leültünk egy padra.
-Hiányzik a modellkedés?- kérdezte hirtelen Niall. Ezen elgondolkodtam. Eddig eléggé lefoglalt az hogy sajnáljam magam, pedig megfogadtam, hogy amíg még élek boldog akarok lenni, és azt csinálni amit szeretek. A modellkedést imádtam, és most mégis otthagytam. Igen hiányzik, nagyon is.
-Igen, hiányzik. De hogy jött most ide ez a kérdés?- néztem rá.
-Lou említette, hogy Eleanornak valami továbbképzésre kell mennie, és visszautasította a fotózást. Most keresnek új lányt aki szerepelhetne velünk a képeken, és a fiúkkal örülnénk neki, ha te lennél az. Téged már ismerünk és bírunk, nem akarunk valami hisztis csajjal dolgozni. Szóval benne lennél?- nézett rám mosolyogva. 
-Átgondolom. Mikorra kell válaszolnom?
-Igazából holnap reggel 10 órakor kezdődik a fotózás, és addigra tudnod kéne hogy jössz-e, különben a közül a pár lány közül dolgozunk az egyikkel, akiket ők megfelelőnek találtak.- válaszolta. Holnapra?? Hogyan döntsem el? Bár végülis mi tart vissza? Alapból ez a munkám, és azt mondták örülnének ha elfogadnék néha egy-egy felkérést, szóval akár ezt is elfogadhatnám. 
-Oké, benne vagyok.- mosolyogtam rá, mire ő megölelt. Később a fiúk is visszajöttek, és egész jól szórakoztunk.

Zayn szemszöge
Egész nap Bellával voltunk a vidámparkban. Lou olyan hülye tud lenni. Bella majd megőrül érte, ő meg észre se veszi. Mondjuk az igaz, hogy Bella sem veszi észre azt, hogy én mit érzek iránta. Néha úgy érzem van esélyem nála, de mikor kifakad mert Lou Eleanorról beszél, vagy éppen vele, akkor úgy érzem semmi esélyem, mert ő Louisba szerelmes. Rossz szenvedni látni őt. A viszonzatlan szerelem a legrosszabb dolog, mivel te szereted, de ő nem viszonozza, ráadásul Bella esetében a legjobb haveromba szerelmes, aki meg egy másik lányba. Azta, ez rosszabb helyzet, mint gondoltam. Viszont lehet hogy megkaphatnám Bellát. Hiszen ő is bír engem, és ha tennék érte hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, akkor talán lehetne esélyem arra, hogy összejöjjünk. Na akkor most légy okos Malik! 

2014. december 25., csütörtök

1.rész

Sziasztok. Itt a történet első része, remélem elnyeri tetszéseteket. Itt már előkerülnek benne a fiúk is, és kiderül benne 1-2 dolog. Ha tetszik írjatok komit, vagy pipáljatok hogy tudjam, olvassa-e valaki. 
Sajnálom a rövid részt, de a ünnep miatt kicsit zsúfolt a napirendem. A következő már csak 2015 januárjában fog felkerülni, viszont az hosszabb lesz jóval, hogy kárpótoljak mindenkit. 


Puszi: Rencsy xx
-1.rész-

Kómásan nyitom ki a szemeimet, és kikelek az ágyból annak ellenére, hogy nagyon hívogat, hogy visszafeküdjek még egy kicsit. Pár ruhával bementem a fürdőbe, ahol felöltöztem, aztán a hajamat kifésültem és egy kontyba fogtam a fejem tetejére, aztán csak néztem magam a tükörben. A szemeim karikásak a kialvatlanságtól, az arcom nyúzott, a szervezetem pedig napról napra gyengül. Egy hónapja a tükörből még egy élettel és álmokkal teli vidám lány nézett vissza rám. Egy hónap múlva egy meggyötört, szomorú lányt látok benne, akinek arra kell várnia, hogy valaki meghaljon, és az ő szívével talán élhet ha megfelelő a donor, és ha olyan a helyzet, előbbre veszik a listán. Tizenkét ember van előttem, köztük egy hat éves kislány, Carmen. Mikor megláttam, a szívem szakadt meg érte. Egy kislány aki előtt még hosszú élet állhatna azért küzd mindennap, hogy életben maradjon. Könyörtelen az élet. Az a kislány tele van jósággal, mégis beteg. Carmenre gondolva egy könnycsepp gurult végig az arcomon amit letöröltem, majd gondolataimat elűztem egy időre, és mosolyogva mentem le a konyhába, ahol a One Direction tagjai ültek. Őket egy modellkedésem során ismertem meg, amikor is ugyanott volt fotózásunk, és szünetben elég jól elbeszélgettünk, aztán pedig összebarátkoztam velük, és azóta sokszor találkozom velük.
-Sziasztok fiúk.- mosolyogtam rájuk, és egyenként megölelgettem őket. -Hogyhogy itt vagytok?- néztem rájuk Louis karjai közül.
-Gondoltuk elmehetnénk ma valahová mivel elég jó idő van, és el szerettünk volna hívni téged is.- mosolygott Zayn. Megbeszéltük hogy megreggelizek, és utána mehetünk. Éppen hogy megvitattuk ezt, mikor Louis mobilja megcsörrent mellettem.
-Elnézést ezt fel kell vennem, Eleanor az.- mosolygott, majd kiment a nappaliba, én pedig felsóhajtottam. Tizenhat éves korom óta ismerem őket a fotózásról, és azóta szerelmes vagyok belé. Ők öt hónapja ismerik egymást, és máris összejöttek. A legrosszabb mégis az, hogy a többiek észrevették hogy szerettem őt, akkor ő miért nem képes észrevenni?
-Hé, jól vagy?- simított végig a kezemen Zayn, mire én a vállára hajtottam a fejem.
-Mégis hogy lehetnék jól? Mást szeret, és nem tudok ellene mit tenni. Ráadásul ő sokkal szebb, mint én és ráadásul nem beteg.- beszéltem könnyes szemekkel, mire Zayn jobban magához húzott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ne sírj Bells. Minden rendbe jön majd. Hidd el sokkal szebb vagy és kedvesebb is mint ő. A betegségedről pedig egy szót se. Minden rendbe fog jönni.- mondta, a többiek pedig helyeslően bólogattak. Gyengéden elmosolyodtam, aztán pár falatot bekaptam, de több nem ment le. Apu nem tudom mikor fog végezni a munkával, így mielőtt elmentünk volna írtam egy cetlit, hogy a fiúkkal elmentem, és majd jövök, aztán kimentünk, bezártam az ajtót és beültünk Harry kocsijába, majd elindultunk. 

2014. december 21., vasárnap

Prológus

Prológus

Sziasztok. Ez itt az új történetem prológusa, remélem felkelti egy pár ember érdeklődését, és fogjátok olvasni. Az első részt még a következő héten megpróbálom feltenni. A történetben a One Direction összes tagja szerepelni fog. Tudom hogy már rengeteg történet van róluk, ezért is próbálok valami egyedit alkotni. Örülnék neki ha hagynátok pár komit, hogy mit gondoltok a prológus alapján, szerintetek megéri-e folytatni a történetet? 
Puszi: Rencsy xx

Gondoltál már arra, hogy vajon mi vár ránk a túloldalon? Mi vár ránk akkor ha meghalunk? 
Én már sokszor gondoltam erre, de nem tudok elképzelni semmit, úgy értem sem a poklot ahol örökös tűz ég a végtelenségig, sem a mennyet, ahol az elhunyt embereknek angyalszárnyuk van, mint a filmekben. Én úgy képzelem, hogy meghalunk, és utána már nincs semmi. Pedig lassan én is valamelyik oldalon leszek akármit is hiszek, ugyanis halálos beteg vagyok. Szívelégtelenséggel születtem, amit egészen fél évvel ezelőttig az orvosok gyógyszerekkel remekül kezeltek, viszont mióta volt fél éve egy tüdőgyulladásom, azóta minden megváltozott. A beteg szívem miatt én alapból nehezebben lábaltam ki belőle, és miután meggyógyultam kiderült, hogy mégsem teljesen épültem fel. A betegségből visszamaradt egy gyulladásos vírus, ami megtámadta a szívem. Ami annyit jelent, hogyha egy éven belül nem kapok új szívet, akkor meghalok, mivel leáll a szívműködésem. Mikor ezt megtudtuk az édesapámmal akivel élek, eléggé megzuhantunk, hiszen nem hittem, hogy ilyen hamar meg fogok halni. Viszont még élek, és eldöntöttem, hogy hátralévő életemet boldogan fogom leélni, bármi is történjék. A nevem Izabella Hart, tizennyolc éves vagyok, és ez az én életem története.