5.rész

Sziasztok. Ha valaki esetleg erre téved, akkor nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam. Úgy volt hogy befejezem a blog írását, de aztán most úgy döntöttem, hogy akkor is folytatom, ha csak magamnak írok. Szóval itt az ötödik rész.

                                                      Rencsy xx

Izabella szemszöge:
Mire Zaynnel hazaértünk, apu már otthon volt. Mikor megérkeztünk még beszélgettünk vagy 2 órát, utána viszont indulnunk kellett, mert már este 8 óra volt. Így jól megölelgettem apát, aztán kimentem a fiúk után, akik már kivitték a csomagjaimat. Még egyszer elbúcsúztam aputól, majd beültem a kisbusz hátuljába Zayn mellé, és ráhajtottam a vállam. Egész úton járt az agyam, csak akkor tértem vissza a valóságba, mikor Zayn szólt, hogy megérkeztünk.
Kiszálltam, aztán bementem utánuk, ha már nem engedték hogy a csomagjaimat bevigyem. Liam és Harry hozta a bőröndöket, én pedig követtem őket, hogy tudjam, hova is fognak elszállásolni.
Az emeleten a folyosó végén lévő szobát adták nekem. Legalább nem tévesztem el senkiével.
-Megfelel?- kérdezte Niall. Mosolyogva néztem rá.
-Igen, tökéletes. Köszönöm.
-Akkor jó. A melletted lévő szoba az enyém, utána Louisé, majd Niallé, Liamé, és végül Zayné a folyosó másik végében levő.- mondta Harry.
-Akkor mi hagyunk is pihenni, reggel találkozunk. Jó éjt.- ölelt meg Liam, utána pedig a többi fiú is.
-Nektek is jó éjt, reggel találkozunk.- mosolyogtam rájuk, majd mikor kimentek elővettem az éjjelre használt piros selyemköntösömet meg egy fehérneműt, gyorsan letusoltam, majd befeküdtem az ágyba. De az álom valahogy nem akart jönni. Mivel 1 óra múlva még mindig fent voltam, így gondoltam lemegyek és tévézek egy kicsit, hátha attól elálmosodok.
Leérve azonban láttam, hogy nem csak én szenvedek alvási nehézségben, ugyanis Zayn volt lent, és unottan váltogatta a csatornákat.
-Nem tudsz aludni?- kérdeztem, mire ugrott egy kicsit ijedtében.
-Bells, a szívbajt hozod rám.- mondta, majd felém fordult, aztán szépen végigmért a szemeivel. Talán fel kellett volna öltöznöm, de már mindegy. Mintha észre se vettem volna, odamentem és leültem mellé a kanapéra.
-Nos? Még nem válaszoltál. Nem tudsz aludni?- kérdeztem ismét.
-Ja bocsi. Tényleg nem megy most nagyon az alvás. Nem tudtam elaludni. Na és te?- nézett rám.
-Dettó. Nem tudtam aludni, így gondoltam lejövök. Megy valami jó a tévében?
-Nem nagyon amint látod. De nézd meg hátha találsz valamit ami érdekel.- adta át a kapcsolót. Elkezdtem váltogatni, aztán megakadt a szemem a Hirtelen 30-on, a kedvenc filmemen. Még csak öt perce kezdte, úgyhogy rákapcsoltam, Zayn pedig felnyögött.
-Figyelmeztess, hogy soha többé ne bízzam rád a csatornaválasztást. Most komolyan ezt kell nézni?- nézett rám szenvedő arcot vágva.
-Ha lent akarsz maradni akkor igen. Ne felejtsd el, hogy te engedtél szabad utat a választásban.- mondtam a képernyőre tapadva. Imádom ezt a filmet. Mikor mutattak benne egy csókjelenetet, hátradőltem és sóhajtottam. Vajon milyen lehet csókolózni? Ciki, de még sosem volt barátom, így hát sosem csókolóztam. Ezt a sóhajt azonban Zayn is észrevette, és felvont szemöldökkel nézett rám.
-Mi volt ez a sóhaj?
-Semmi, csak olyan szép ez a jelenet.- mondtam, de sajnos nem tudtam ennyivel lerázni.
-Bella, hát nem bízol bennem? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Na ki vele. Mondd el mi a baj?- mondta, miközben ő is hátradőlt.
-A kezemet a szám elé tettem, és beledünnyögtem a választ, de nem volt elég érthetetlen. Meg sem lepődtem Zayn megdöbbent hangján.
-Mi? Csak viccelsz ugye? Bella, ez lehetetlen. Nem lehet hogy pont neked ne lett volna barátod. Minden pasi utánad fordul az utcán.
-Azért nem lehet ilyen nehéz elhinni. Akadt volna fiú, de egyik sem jött be, most pedig a problémám miatt már én nem akarok senkivel járni. És nem is fordulnak utánam.- mondtam kicsit elpirulva. Kedves volt Zayntől, hogy ezt mondta, de tudom hogy ez nem igaz.
-Pedig utánad fordulnak, csak nem veszel róla tudomást. De elárulok valamit. Ha tényleg nem vennének észre ami persze nem igaz, akkor vakok lennének. Gyönyörű lány vagy, hidd el.- suttogta a végét. Mintha beszéd közben egy kicsit közelebb került volna. És valahogy olyan másképp nézett rám, mint ahogy azt megszoktam tőle. Úgy nézett, mint én Louisra. Mintha...nem. Az kizárt. Zayn nem lehet szerelmes belém, tudnék róla. De...ahogy elnézem mégsem tudok róla.
-Engedd meg, hogy megcsókoljalak Bella. Hogy megmutassam, milyen érzés.- mondta halkan. Újra ránéztem, és mostmár közvetlenül mellettem volt. Felém nyúlt, és végigsimított az arcomon. Mikor megkérdezte, hogy megengedem-e, bólintottam egy aprót, mire fölém hajolt, és száját az enyémre helyezte. Nem mozdította meg, csak tartotta ott pár másodpercig, hogy hogyam reagálok. Mivel nem húzódtam el, így felbátorodott, és elkezdte mozgatni az ajkait az enyémen. Aztán végigsimított nyelvével az ajkamon, mire szétnyíltak ajkaim, ő pedig azonnal lecsapott a nyelvével, de továbbra is lassan, és óvatosan csinálta ezt. Mintha csak ismerkedne a számmal, majd táncra hívta a nyelvemet. Fura érzés keletkezett bennem. A gyomrom megremegett, és hirtelen melegem lett, mintha forróság lett volna a szobában. Mikor végül Zayn lassan elhúzódott, azt kívántam, bárcsak tovább tartott volna.
-Köszönöm Zayn.- suttogtam halkan, majd megöleltem, amit azonnal viszonzott.
-Én köszönöm.- motyogta a hajamba, majd elfeküdt a kanapén, ezzel engem is magával húzva.
-Remélem nem volt olyan rossz.- mondta mikor nem szólaltam meg.
-Nem dehogy. Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Köszönöm.-öleltem át megint. Egy puszit nyomott a fejemre, aztán magához húzott, és úgy néztük tovább a filmet. Fura érzés kavargott bennem. Louist szeretem, de Zayntől kaptam meg életem első csókját, és az az igazság, hogy nem bántam. Nem értem mi történik, vagy hogy mit érzek pontosan. Elég volt egyetlen csók Zayntől ahhoz, hogy elbizonytalanodjak azzal kapcsolatban, hogy mit is érzek Lou iránt. Végül aztán ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom Zayn karjai között.

4.rész

Sziasztok, megérkeztem a következő résszel. Mostantól nem tudom hogy jönnek majd a részek, mert vége a szünetnek és tanfolyamra járok, de megpróbálok hetente legalább 1 részt hozni. A részhez nincs most semmi hozzáfűzni valóm, talán csak annyi hogy írjatok komiba, hogy tetszik-e a történet. Ha nem, azt is írjátok meg, hiszen ha nem tudom mi nem tetszik benne, akkor nem tudok változtatni. Ha nincs kedvetek írni, akkor pipáljatok a történet alatt, mindegy hogy hol, csak jó lenne tudni, hogy érdekel-e valakit, mert nem fogok csak magamnak írni. Oldalt pedig még mindig lehet szavazni, hogy szerintetek ki fog összejönni Bellával. De ne csak azt nézzétek, hogy kibe szerelmes, és ki szerelmes belé, hiszen van még másik három fiú, és az is lehet, hogy nem közülük lesz végül valakivel, vagy ha lesz is, ki tudja hogy együtt maradnak-e? Bármi megtörténhet. :)
Na jó, nem untatlak tovább titeket, jó olvasást!

Rencsy xx

-4.rész-

Izabella szemszöge

Mikor hazaértünk hozzánk a konyhába mentünk, és nekiálltam tejfölös csirkét csinálni, mivel mind eléggé éhesek voltunk. Másfél óra múlva mikor készen lettem elkezdtem mindenkinek tálalni, de hirtelen elkezdett szúrni a szívem, így gyorsan letettem az edényt mielőtt még a földön landolt volna, és elkezdtem lassan venni a levegőt, és persze próbáltam egyenletesen lélegezni, ám ez nem mindig olyan egyszerű. Ha bepánikolok akkor elkezdtem kapkodni a levegőt, és azzal csak még rosszabb lesz.
-Bella, jól vagy?- kérdezte Liam, aki megfogta a karomat, és leültetett egy székre.
-Hozzatok neki egy vizes törlőruhát.-utasította a fiúkat, mire Zayn már ugrott is, közben pedig Liam el sem mozdult mellőlem, és folyton kérdezgetett hogy hogy vagyok, de nem tudtam neki válaszolni a fájdalomtól. Mikor Zayn átadta neki a vizes ruhát elkezdte vele hűteni az arcomat, én pedig kezdtem jobban lenni.
-Jobban vagy Bella?- kérdezte Zayn a bal oldalamról.
-Igen, már igen. Köszönöm srácok, és bocsánat hogy így megijesztettelek titeket.- beszéltem halkan, és közben rosszul éreztem magam, hiszen milyen nehéz lehet már nekik, csakúgy mint apának.
-Nincs mit köszönnöd Bella, és ne kérj bocsánatot olyanért, amiről nem tehetsz. Ez nem a te hibád, és örülünk hogy jobban vagy.- mosolygott rám halványan Harry. Miután vagy fél óráig győzködtem őket hogy most már tényleg jól vagyok végre békén hagytak, és elkezdtünk enni, de lehetett érezni, hogy aggódnak értem.Körülbelül tíz percig bírtam, utána idegesen csaptam le a villámat a tányérra, mire mind rám kapták a tekintetüket.
-Elegem van! Mi a fenéért nem hiszitek el, hogy jól vagyok. Nem kell értem aggódnia senkinek, minden rendben. Egy kicsit rosszul voltam de már elmúlt. Ennél már csak rosszabb lesz, úgyhogy ha csak sajnálkozó tekintettel tudtok nézni, akkor inkább ne gyertek. Utálom hogy mindenki így néz rám, elég aput így látnom minden nap. Tudom hogy nehéz mindannyiótoknak, de nekem sem könnyű, főleg hogy velem történik, de próbálok néha elfeledkezni róla, hogy addig se gondoljak a rosszra, de ha aggódva figyelitek minden lépésemet, akkor nem olyan könnyű elfelejteni akár pár órára is.- mondtam, majd felálltam. Az arcukon sajnálat tükröződött, de most azért, mert nem tudták hogy ez rosszul esik nekem.
-Sajnálom hogy kiakadtam. Elmegyek sétálni egy kicsit, ha apa jönne mondjátok meg neki, hogy két óra múlva jövök. Este pedig akkor mehetünk hozzátok. Sziasztok.- szólaltam meg, és indultam volna, ha valaki nem kapja el a kezem. Mikor hátranéztem Zayn barna íriszeivel találtam szembe magam.
-Én is megyek!- jelentette ki határozottan, és már fel is állt.
-Nem! Egyedül megyek, szükségem van egy kis egyedüllétre. Nem vagyok kisgyerek akit őrizni kell éjjel-nappal. Jogom van ahhoz, hogy elmenjek, akár egyedül is ha akarok. Ha társaságra vágytam volna, akkor megkértem volna valamelyikőtöket.
-Nem érdekel. Nem akarjuk hogy bajod essen, értsd meg. Mind szeretünk téged és aggódunk érted. Lemaradok mögötted ha kell, de hagy menjek. Ha rosszul lennél legalább ott leszek a közelben.- mondta Zayn, mire én sóhajtottam egy nagyot. Nem akarom hogy velem jöjjön valaki is, viszont nem akarom megbántani sem.
-Jó gyere, de maradj le tőlem egy kicsit.- mondtam, mire ő bólintott egyet egy győzedelmes mosollyal az arcán. Elköszöntünk a fiúktól akik folytatták a kajálást, felvettük a cipőinket és elindultunk. A lábaim szinte maguktól vittek, és csak azt vettem észre, hogy a Hyde park bejáratán lépek be. Egész végig mintha itt sem lettem volna, mégis tudatosan jöttem ide. Imádom ezt a helyet, ha gondolkozni szeretnék, mindig ide jövök. A természet mindig megnyugtat, és itt általában tényleg egyedül tudok lenni, ha nem találkozok rajongókkal, akikkel mosolyogva megcsinálom a képeket és adok nekik aláírást, aztán már megyek is tovább. Most sem álltam meg egyik padnál sem, hanem mentem tovább, egészen egy vastag fasorig a park vége felé. Erre már nem igazán járnak, most is csak egy-két gyerek futkározik itt. A fasornál van egy kis lyuk, amin ha kicsit lejjebb hajolok simán beférek. Oda sétáltam, és mint mindig, most is bebújtam köztük, majd az ott lévő fák egyikéhez sétáltam, és leültem a tövébe. Tekintetem Zaynre kalandozott, aki nagy nehezen átverekedte magát a kis helyen, aztán leült a velem szemben lévő fa tövébe.
-Ide jöhetsz ha szeretnél.- szólaltam meg halkan. A gondolkozást mellette is tudom csinálni, és nem szeretem ha néznek. Nem szólalt meg, csak felállt és mellém sétálva leült ő is a fűbe. Csak néztem magam elé, és gondolkoztam. Hogy min? Magam sem tudom megmondani pontosan, ugyanis a gondolatok olyan gyorsan váltották egymást az agyamban, hogy nem tudtam egyre figyelni.
-Min gondolkozol ennyire?- szólalt meg mellettem Zayn mély hangján. Ránéztem és elmosolyodtam.
-Nem fontos, csak jelentéktelen dolgokon.- válaszoltam, majd felcsillant a szemem.
-Énekelsz nekem valamit?- néztem Zaynre csillogó szemekkel. Imádom a hangjukat, és szeretem őket hallani, az ő hangjában pedig van valami, ami olyan különlegessé teszi. Louis hangját is imádom, de a Zaynében van valami, amitől az övé valamivel jobban tetszik, mint a többieké.
-És mit énekeljek?- kérdezi mosolyogva.
-Little Things.- vágom rá egyből. Imádom ezt a dalt, annyira szép. Mosolyogva bólintott, és elkezdett énekelni. A hangja most is elkápráztatott. A fiúk részeit is énekelte, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy a szöveg közben az arcvonásai változnak.

Zayn szemszöge
Ahogy énekeltem figyeltem Bellát. Tudom hogy szereti ha éneklünk neki. Nem bántam meg hogy eljöttem vele, addig is kettesben lehetünk. Bella egy csodálatos személyiség. Nem lehet elmagyarázni, hogy pontosan milyen is ő. Különleges, és talán éppen ezért szerettem bele. Persze nem azt mondom hogy a külseje nem érdekel, hiszen gyönyörű lány, de engem benne nem csak az érdekelt, hogy megfektessem. Szeretek vele beszélgetni, vagy esetleg csak vele lenni és nézni őt. Ha jó kedve van és mosolyog, a mosolya engem is jókedvre derít. Ha pedig szomorú, akkor én is lehangolt vagyok. Ezért is vagyunk vele minél többet, hogy ne gondoljon a betegségére, és hogy vele legyünk és tartsuk benne a lelket. Esküszöm ha lehetne odaadnám neki én a szívemet hogy ő élhessen, de ez lehetetlen. Igaz néha tényleg sajnálkozva nézzük, de nem tehetünk róla. Szeretjük őt, és nehéz minden nap úgy vigyorogni a kamerák és a rajongók előtt, mintha minden rendben lenne, pedig nincs így.
Amikor befejeztem a dalt Bellára néztem, aki még mindig mosolyogva figyelt.
-Zayn, ez eszméletlen volt, mint mindig.- ölelt meg, én pedig örömmel viszonoztam ezt a gesztusát.
-Nemsokára mennünk kell. Már biztos otthon van Steve is, és halálra aggódja magát, hogy hol lehetsz.-szólaltam meg pár perc múlva.
-Rendben menjünk. Köszönöm Zayn, nem is volt olyan rossz, hogy eljöttél velem, így legalább volt társaságom, és hallhattam a hangodat is.- mosolygott rám, aztán hozzám bújt, mivel eléggé lehűlt a levegő. Hát ilyen London, egyik pillanatban meleg van, a másikban meg mindjárt esik az eső. De most az egyszer imádom ezt az időt, ugyanis így legalább élvezhetem Bella közelségét míg vissza nem érünk. Remélem hogy sikerül majd közelebb kerülnöm hozzá, mert nem fogom engedni, hogy másé legyen. Szeretem őt, és elérem hogy belém szeressen.

3.rész

Sziasztok. Megérkeztem 2015-ben az új résszel. Nincs sok hozzáfűznivalóm a részhez, talán csak az, hogy a történetben ismét kiderül egy pár dolog. "Nem minden az, aminek látszik." Talán ezzel a mondattal tudom jellemezni, úgy hogy érdekelje az olvasót, de mégse mondjon semmi konkrétumot. Remélem tetszeni fog a rész. Ha igen akkor komizzatok, pipáljatok, és oldalt még mindig lehet szavazni. 

Rencsy xx

-3.rész-

Izabella szemszöge

-Bella! Bella ébren vagy már?- keltem fel apa ébresztésére reggel. 

-Igen, most már fel. De mi lenne ha nem az ajtóm mögül kiabálnál hanem bejönnél.- nevettem fel kicsit, és már nyílt is az ajtóm.

-Jó reggelt kincsem. Hogy aludtál?- nyomott puszit apa az arcomra, miközben leült mellém az ágyra.

-Jól.- vonom meg a vállam.

-Bella, szeretnék beszélni veled. A munkám miatt el kell utaznom egy vagy két hétre, és mivel nem lennék sokat a szálláson és nem akarlak ott egyedül hagyni, így úgy döntöttem, hogy te itthon maradsz. Tudom hogy jönni szeretnél, de nem tudom elintézni hogy mindig legyen veled valaki, viszont itt el tudtam, és szerintem még örülni is fogsz.- mosolyodott el halványan. Az a kis jókedvem egy pillanat alatt eltűnt. Tudom, hogy apának nagyon nehéz dolga van velem. Ha elmegy valahova szinte minden percben hív, hogy minden rendben van-e velem, és folyton aggodalmaskodnia kell miattam. Ha elutazik akkor már nem tudok vele menni, mivel a munkájára kell koncentrálnia, ha viszont ott vagyok egyedül, akkor folyton arra gondol, hogy minden rendben van-e, vagy éppen ájultan fekszek a padlón. Volt már ugyanis ilyen. Itthon viszont tud áthívni mindig valakit, aki elvállalja, hogy dadát játszik felettem. Volt már hogy a barátok jöttek át, de már velük is megszakadt a kapcsolatom, mivel azt mondták, ők nem lennének képesek végignézni a szenvedésemet. Hát köszi, ez szuperül esett, de végülis megértettem őket. 

-Rendben van. Ki lesz itt addig?- kérdeztem semleges hangon.

-Hát miiii!!!!- jöttek be üvöltve a srácok, és ráugrottak az ágyamra, és így persze rám is. 

-Fiúk, szálljatok le rólam, mert megfulladok.- nyögtem alattuk nehezen, apa pedig csak nevetett. Örül hogy a fiúkkal ilyen jóban vagyok, mivel tudja hogy amíg velük vagyok általában nem gondolok a rosszra. Amint megértették a szavaim egyenként leszálltak rólam, mire én vettem gyorsan egy nagy levegőt. Nem olyan könnyű levegőt venni mikor öt idióta tehénkedik rajtad.

-Én hagylak titeket, beszéljetek csak.- indult kifelé apa, de még mielőtt kilépett volna utánaszóltam.

-Apa! Köszönöm, szeretlek.- mentem oda hozzá, és megöleltem. 

-Én is téged Bella.- nyomott egy puszit a hajamba, aztán kiment.

-Na, pakolj csajszi.- pattant mellém Harry.

-Miért?- néztem rá értetlenül. Mégis minek pakolnék??

-Mert míg apukád elmegy, addig nálunk laksz. Ott több szoba van.- vonta meg a vállát Hazz.

-Vagy csak lusták vagytok pakolni.- nyújtottam rá a nyelvem, aztán a bőröndömhöz léptem, és elkezdtem belepakolni. Két órával később 4 bőröndöt töltöttem meg a ruháimmal. Lány vagyok na! Nekem sokkal nehezebb eldönteni hogy mit veszek fel, mint egy fiúnak.
-Bella, Eleanor üzeni hogy köszöni hogy beugrasz a fotózásra helyette.- mosolyog rám Lou, mikor leülök Zayn és Niall közé az ágyra. Hogy ez milyen kedves Eleanortól hogy megköszöni. Mélyeket lélegeztem, majd halványan mosolyogva válaszoltam Louisnak.
-Semmiség. Tudod amúgy is hiányzott már a modellkedés, és mivel úgyis van rá időm, gondoltam szívesen megyek ha már  ő úgyse ér rá. Mikor is kell indulnunk fiúk?- nézek körbe rajtuk.
-Tíz órára, de még csak fél 8 lesz.- válaszolt Zayn.
-Nem megyünk le kajálni? Éhen halok!- szólalt meg a szőkeség amin mind felnevettünk, de aztán eleget téve kérésének lementünk, és leültünk kajálni. Apa már elment, de hagyott rántottát, így szedtem mindenkinek, aztán leültünk az asztalhoz, ahol szintén Zayn és Niall között ültem, és nekiláttunk a reggelinek.
-Bells, ma Colenál lesz a fotózás.- nézett rám Zayn, miközben a mosogatóba pakoltunk.
-Tényleg? Ez szuper, úgyis hiányzott már.- mosolyodtam el. Cole volt az, aki fotózott engem mikor kezdőként odakerültem, és azt is ő magyarázta el, hogy kivel lehet jól kijönni, és kit jobb elkerülni, és eddig egyik ott kapott tanácsát sem bántam meg. Mikor elmosogattunk a fiúk leültek a nappaliban, míg én felmentem a szobámba átöltözni.

Sosem szerettem túl kihívóan öltözködni, így most is egy egyszerű szett mellett döntöttem. Szeretem a csinos és elegáns ruhákat persze, de nem szeretem mutogatni magam. Minek? Ha valakit érdeklek, azt én érdekeljem, és ne a testem. Kár hogy kevés az olyan fiú, akivel tényleg bármiről el lehet beszélgetni, mert valóban érdekli hogy mit mondasz neki. A legtöbbjük csak bólogat,miközben fogalma sincs miről van szó. Ezért is szerettem bele Louba. Bármit meséltem neki, mindig odafigyelt, és még kérdezgetett is az adott témában, tehát tényleg érdekelte. Mindig fel tudott vidítani, észrevette ha volt valami gondom, és úgy éreztem, vagyis még mindig úgy érzem, hogy benne megtaláltam a nagy Ő-t. 

Zayn szemszöge

Miután Bells lejött az emeletről elindultunk a fotózásra, mivel Paul nem örülne neki ha megint késnénk. Bella szokás szerint gyönyörűen nézett ki. Még mindig azon agyalok, hogy hogyan kerülhetnék hozzá közelebb ha egyszer ő Louisba szerelmes, de fogalmam sincs róla. Általános esetben csak simán elhívnám egy randira, de ő más mint a többi lány. Ő ennél sokkal különlegesebb dolgot érdemel, csak még nem tudom hogy mit. A kocsiban Harry és Liam ültek elől, mi pedig négyen hátul. Még jó, hogy Liamnek eszébe volt, hogy a kisbusszal jöjjünk, különben igen szűkösen férnénk el. Éppen beszélgettem Bellával, mikor kicsit félrenéztem, és észrevettem Louist, vagyis a tekintetét. Ajjaj, ez nem jó, nagyon nem jó. Louis ugyanis Bellát figyelte csillogó tekintettel, ami még nem lenne baj, ha nem így figyelné Eleanort is. Na nehogy már! Ugye nem lesz szerelemes a legjobb haverom abba a lányba aki nekem is tetszik? Hiszen neki ott van Eleanor, akkor meg hagyja békén Bellát. Hányszor sírt már miatta Bella? Nem fogom engedni, hogy bármit is tegyen vele. De remélem hogy csak én láttam rosszul, és nem szerelmes Bellsbe, mert akkor nekem semmi esélyem. Ha Louis odaállítana elé azzal, hogy Bella összejönne-e vele, ő gondolkodás nélkül igent mondana, hiszen ő szereti Lout, amiről ő nem is tud. 

-Srácok, kiszállás megérkeztünk!- hozott vissza bambulásomból Liam hangja. Miközben kiszálltam gyorsan megráztam a fejem ezzel egy időre elűzve ezeket a gondolatokat, és újra Bellára figyeltem, miközben elkezdett mesélni az egyik fotózásos emlékéről. Ha rájövök hogy Louis szerelmes belé, akkor belehúzok és elhívom Bellát randira mindenképpen, nem akarom hogy a legjobb haverom nyúlja le azt a lányt, akiért bármire képes lennék. 

Louis szemszöge

Istenem milyen hülye voltam! Hogy nem vettem észre egészen idáig? Végig a szemem előtt volt, de én olyan vak voltam hogy észre sem vettem. Tegnap mielőtt a vidámparkba mentünk volna felhívott Eleanor, így kimentem a konyhából a nappaliba beszélni vele. Viszont a konyhából olyan beszédet hallottam, ami érdekelt, így közelebb lopóztam, és hallgatóztam, miközben elköszöntem Eltől. Mikor elég közel voltam hallgatózni kezdtem, de nagyon megleptek azok, amiket hallottam.

-Hé, jól vagy?- simított végig Bella kezén Zayn, mire ő a vállára hajtotta a fejét.

-Mégis hogy lehetnék jól? Mást szeret, és nem tudok ellene mit tenni. Ráadásul ő sokkal szebb, mint én és ráadásul nem beteg.- beszélt könnyes szemekkel, mire Zayn jobban magához húzta, és egy puszit nyomott a homlokára.

-Ne sírj Bells. Minden rendbe jön majd. Hidd el sokkal szebb vagy és kedvesebb is mint ő. A betegségedről pedig egy szót se. Minden rendbe fog jönni.- mondta, a többiek pedig helyeslően bólogattak.

Először nem tudtam, hogy kiről lehet szó, ez később esett le. Mikor később bementem a konyhába, Bella kerülte a tekintetemet, és inkább szemlesütve nézett maga elé. Mikor rámosolyogtam vagy hozzáértem elpirult és odébb ment, vagy elnézett rólam, és akkor esett le. Annyiszor viselkedett így mikor velünk/velem volt. Azt hittem csak azért, mert szégyenlős vagy valami, de ha így visszagondolok, a többiek közelében sosem viselkedett így. Miért nem vettem én észre őt? Hiszen gyönyörű lány, tiszta lelkű, és nagyon kedvelem őt. Másrészről viszont itt van Eleanor, aki szintén gyönyörű lány, és tényleg szeretem őt. Egész úton őt figyeltem, amit szerintem Zayn észre is vett, mert elég furán méregetett egész nap. De fogalmam sincs hogy miért. Na mindegy. Bellát viszont ki kell vernem a fejemből, hiszen itt van nekem Eleanor, aki gyönyörű és szeretem is őt. De akkor miért van az, hogy mostmár nem csak ő jár a fejemben, hanem egyre többször gondolok Bellára is? Ma este Elnél alszok, töltünk együtt egy romantikus estét, és akkor majd kiverem a fejemből Bellát. Ő a barátom, és az is marad. De nagyon nehéz ezt kántálni magamban, főleg ha olyan ruhában jelenik meg, mint amilyenben a fotózáson volt. De nem érdekel, nem csalom meg Eleanort, és nem szédítek két lányt. Szeretem Eleanort.

Bella ruhája a fotózáson

Most nem résszel jöttem, csak szeretnék minden idelátogatónak sikerekben, örömökben és egészségben boldog One Directionos újévet kívánni! :)

Rencsy xx

2.rész

Sziasztok. Itt a második része a történetnek. Remélem tetszeni fog. Szeretném megköszönni az előző részhez írt komit, és örülnék ha ehhez is érkezne pár, esetleg néhány pipa, hogy szerintetek milyen a történet. 

Rencsy xx

-2.rész-

Mint kiderült a fiúk a vidámparkba akartak menni, amit ebben a jó időben én sem bántam. Kiszálltunk a kocsiból, és megvártuk míg Liam megveszi a jegyeket, utána pedig együtt mentünk be a kapun, és indultunk meg a büfés bódé felé Niall kérésére. Mind vettünk egy-egy vattacukrot, plusz Niall még egy csomó cukrot és csokit, aztán az egészet elkezdte enni, amit mi fintorogva figyeltünk. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy hova fér belé annyi kaja. 

-Üljünk fel a hullámvasútra!- kezdett el Harry ugrálni, miközben mutogatott.

-Ti menjetek, én maradok, nem szeretem a hullámvasutat. Neked se kéne menni Niall, most ettél össze egy csomó tudom is én milyen édességet, rosszul lennél tőle.- szóltam neki, mikor elindultunk előre.

-De én menni akarok!- kezdett hisztizni, mikor a többiek is közölték vele, hogy ne üljön fel teli hassal. 

-Majd felülünk még egyszer később, de most maradj itt, legalább Bella se marad egyedül.- mondta Harry, majd miután Niall duzzogva bólintott beálltak a sorba, mi pedig leültünk egy padra.

-Hiányzik a modellkedés?- kérdezte hirtelen Niall. Ezen elgondolkodtam. Eddig eléggé lefoglalt az hogy sajnáljam magam, pedig megfogadtam, hogy amíg még élek boldog akarok lenni, és azt csinálni amit szeretek. A modellkedést imádtam, és most mégis otthagytam. Igen hiányzik, nagyon is.

-Igen, hiányzik. De hogy jött most ide ez a kérdés?- néztem rá.

-Lou említette, hogy Eleanornak valami továbbképzésre kell mennie, és visszautasította a fotózást. Most keresnek új lányt aki szerepelhetne velünk a képeken, és a fiúkkal örülnénk neki, ha te lennél az. Téged már ismerünk és bírunk, nem akarunk valami hisztis csajjal dolgozni. Szóval benne lennél?- nézett rám mosolyogva. 

-Átgondolom. Mikorra kell válaszolnom?

-Igazából holnap reggel 10 órakor kezdődik a fotózás, és addigra tudnod kéne hogy jössz-e, különben a közül a pár lány közül dolgozunk az egyikkel, akiket ők megfelelőnek találtak.- válaszolta. Holnapra?? Hogyan döntsem el? Bár végülis mi tart vissza? Alapból ez a munkám, és azt mondták örülnének ha elfogadnék néha egy-egy felkérést, szóval akár ezt is elfogadhatnám. 

-Oké, benne vagyok.- mosolyogtam rá, mire ő megölelt. Később a fiúk is visszajöttek, és egész jól szórakoztunk.

Zayn szemszöge

Egész nap Bellával voltunk a vidámparkban. Lou olyan hülye tud lenni. Bella majd megőrül érte, ő meg észre se veszi. Mondjuk az igaz, hogy Bella sem veszi észre azt, hogy én mit érzek iránta. Néha úgy érzem van esélyem nála, de mikor kifakad mert Lou Eleanorról beszél, vagy éppen vele, akkor úgy érzem semmi esélyem, mert ő Louisba szerelmes. Rossz szenvedni látni őt. A viszonzatlan szerelem a legrosszabb dolog, mivel te szereted, de ő nem viszonozza, ráadásul Bella esetében a legjobb haveromba szerelmes, aki meg egy másik lányba. Azta, ez rosszabb helyzet, mint gondoltam. Viszont lehet hogy megkaphatnám Bellát. Hiszen ő is bír engem, és ha tennék érte hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, akkor talán lehetne esélyem arra, hogy összejöjjünk. Na akkor most légy okos Malik! 

1.rész

Sziasztok. Itt a történet első része, remélem elnyeri tetszéseteket. Itt már előkerülnek benne a fiúk is, és kiderül benne 1-2 dolog. Ha tetszik írjatok komit, vagy pipáljatok hogy tudjam, olvassa-e valaki. 
Sajnálom a rövid részt, de a ünnep miatt kicsit zsúfolt a napirendem. A következő már csak 2015 januárjában fog felkerülni, viszont az hosszabb lesz jóval, hogy kárpótoljak mindenkit. 

Puszi: Rencsy xx

-1.rész-

Kómásan nyitom ki a szemeimet, és kikelek az ágyból annak ellenére, hogy nagyon hívogat, hogy visszafeküdjek még egy kicsit. Pár ruhával bementem a fürdőbe, ahol felöltöztem, aztán a hajamat kifésültem és egy kontyba fogtam a fejem tetejére, aztán csak néztem magam a tükörben. A szemeim karikásak a kialvatlanságtól, az arcom nyúzott, a szervezetem pedig napról napra gyengül. Egy hónapja a tükörből még egy élettel és álmokkal teli vidám lány nézett vissza rám. Egy hónap múlva egy meggyötört, szomorú lányt látok benne, akinek arra kell várnia, hogy valaki meghaljon, és az ő szívével talán élhet ha megfelelő a donor, és ha olyan a helyzet, előbbre veszik a listán. Tizenkét ember van előttem, köztük egy hat éves kislány, Carmen. Mikor megláttam, a szívem szakadt meg érte. Egy kislány aki előtt még hosszú élet állhatna azért küzd mindennap, hogy életben maradjon. Könyörtelen az élet. Az a kislány tele van jósággal, mégis beteg. Carmenre gondolva egy könnycsepp gurult végig az arcomon amit letöröltem, majd gondolataimat elűztem egy időre, és mosolyogva mentem le a konyhába, ahol a One Direction tagjai ültek. Őket egy modellkedésem során ismertem meg, amikor is ugyanott volt fotózásunk, és szünetben elég jól elbeszélgettünk, aztán pedig összebarátkoztam velük, és azóta sokszor találkozom velük.
-Sziasztok fiúk.- mosolyogtam rájuk, és egyenként megölelgettem őket. -Hogyhogy itt vagytok?- néztem rájuk Louis karjai közül.
-Gondoltuk elmehetnénk ma valahová mivel elég jó idő van, és el szerettünk volna hívni téged is.- mosolygott Zayn. Megbeszéltük hogy megreggelizek, és utána mehetünk. Éppen hogy megvitattuk ezt, mikor Louis mobilja megcsörrent mellettem.
-Elnézést ezt fel kell vennem, Eleanor az.- mosolygott, majd kiment a nappaliba, én pedig felsóhajtottam. Tizenhat éves korom óta ismerem őket a fotózásról, és azóta szerelmes vagyok belé. Ők öt hónapja ismerik egymást, és máris összejöttek. A legrosszabb mégis az, hogy a többiek észrevették hogy szerettem őt, akkor ő miért nem képes észrevenni?
-Hé, jól vagy?- simított végig a kezemen Zayn, mire én a vállára hajtottam a fejem.
-Mégis hogy lehetnék jól? Mást szeret, és nem tudok ellene mit tenni. Ráadásul ő sokkal szebb, mint én és ráadásul nem beteg.- beszéltem könnyes szemekkel, mire Zayn jobban magához húzott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ne sírj Bells. Minden rendbe jön majd. Hidd el sokkal szebb vagy és kedvesebb is mint ő. A betegségedről pedig egy szót se. Minden rendbe fog jönni.- mondta, a többiek pedig helyeslően bólogattak. Gyengéden elmosolyodtam, aztán pár falatot bekaptam, de több nem ment le. Apu nem tudom mikor fog végezni a munkával, így mielőtt elmentünk volna írtam egy cetlit, hogy a fiúkkal elmentem, és majd jövök, aztán kimentünk, bezártam az ajtót és beültünk Harry kocsijába, majd elindultunk. 

Prológus

Prológus

Sziasztok. Ez itt az új történetem prológusa, remélem felkelti egy pár ember érdeklődését, és fogjátok olvasni. Az első részt még a következő héten megpróbálom feltenni. A történetben a One Direction összes tagja szerepelni fog. Tudom hogy már rengeteg történet van róluk, ezért is próbálok valami egyedit alkotni. Örülnék neki ha hagynátok pár komit, hogy mit gondoltok a prológus alapján, szerintetek megéri-e folytatni a történetet? 

Puszi: Rencsy xx

Gondoltál már arra, hogy vajon mi vár ránk a túloldalon? Mi vár ránk akkor ha meghalunk? 

Én már sokszor gondoltam erre, de nem tudok elképzelni semmit, úgy értem sem a poklot ahol örökös tűz ég a végtelenségig, sem a mennyet, ahol az elhunyt embereknek angyalszárnyuk van, mint a filmekben. Én úgy képzelem, hogy meghalunk, és utána már nincs semmi. Pedig lassan én is valamelyik oldalon leszek akármit is hiszek, ugyanis halálos beteg vagyok. Szívelégtelenséggel születtem, amit egészen fél évvel ezelőttig az orvosok gyógyszerekkel remekül kezeltek, viszont mióta volt fél éve egy tüdőgyulladásom, azóta minden megváltozott. A beteg szívem miatt én alapból nehezebben lábaltam ki belőle, és miután meggyógyultam kiderült, hogy mégsem teljesen épültem fel. A betegségből visszamaradt egy gyulladásos vírus, ami megtámadta a szívem. Ami annyit jelent, hogyha egy éven belül nem kapok új szívet, akkor meghalok, mivel leáll a szívműködésem. Mikor ezt megtudtuk az édesapámmal akivel élek, eléggé megzuhantunk, hiszen nem hittem, hogy ilyen hamar meg fogok halni. Viszont még élek, és eldöntöttem, hogy hátralévő életemet boldogan fogom leélni, bármi is történjék. A nevem Izabella Hart, tizennyolc éves vagyok, és ez az én életem története.