1.rész

Sziasztok. Itt a történet első része, remélem elnyeri tetszéseteket. Itt már előkerülnek benne a fiúk is, és kiderül benne 1-2 dolog. Ha tetszik írjatok komit, vagy pipáljatok hogy tudjam, olvassa-e valaki. 
Sajnálom a rövid részt, de a ünnep miatt kicsit zsúfolt a napirendem. A következő már csak 2015 januárjában fog felkerülni, viszont az hosszabb lesz jóval, hogy kárpótoljak mindenkit. 

Puszi: Rencsy xx

-1.rész-

Kómásan nyitom ki a szemeimet, és kikelek az ágyból annak ellenére, hogy nagyon hívogat, hogy visszafeküdjek még egy kicsit. Pár ruhával bementem a fürdőbe, ahol felöltöztem, aztán a hajamat kifésültem és egy kontyba fogtam a fejem tetejére, aztán csak néztem magam a tükörben. A szemeim karikásak a kialvatlanságtól, az arcom nyúzott, a szervezetem pedig napról napra gyengül. Egy hónapja a tükörből még egy élettel és álmokkal teli vidám lány nézett vissza rám. Egy hónap múlva egy meggyötört, szomorú lányt látok benne, akinek arra kell várnia, hogy valaki meghaljon, és az ő szívével talán élhet ha megfelelő a donor, és ha olyan a helyzet, előbbre veszik a listán. Tizenkét ember van előttem, köztük egy hat éves kislány, Carmen. Mikor megláttam, a szívem szakadt meg érte. Egy kislány aki előtt még hosszú élet állhatna azért küzd mindennap, hogy életben maradjon. Könyörtelen az élet. Az a kislány tele van jósággal, mégis beteg. Carmenre gondolva egy könnycsepp gurult végig az arcomon amit letöröltem, majd gondolataimat elűztem egy időre, és mosolyogva mentem le a konyhába, ahol a One Direction tagjai ültek. Őket egy modellkedésem során ismertem meg, amikor is ugyanott volt fotózásunk, és szünetben elég jól elbeszélgettünk, aztán pedig összebarátkoztam velük, és azóta sokszor találkozom velük.
-Sziasztok fiúk.- mosolyogtam rájuk, és egyenként megölelgettem őket. -Hogyhogy itt vagytok?- néztem rájuk Louis karjai közül.
-Gondoltuk elmehetnénk ma valahová mivel elég jó idő van, és el szerettünk volna hívni téged is.- mosolygott Zayn. Megbeszéltük hogy megreggelizek, és utána mehetünk. Éppen hogy megvitattuk ezt, mikor Louis mobilja megcsörrent mellettem.
-Elnézést ezt fel kell vennem, Eleanor az.- mosolygott, majd kiment a nappaliba, én pedig felsóhajtottam. Tizenhat éves korom óta ismerem őket a fotózásról, és azóta szerelmes vagyok belé. Ők öt hónapja ismerik egymást, és máris összejöttek. A legrosszabb mégis az, hogy a többiek észrevették hogy szerettem őt, akkor ő miért nem képes észrevenni?
-Hé, jól vagy?- simított végig a kezemen Zayn, mire én a vállára hajtottam a fejem.
-Mégis hogy lehetnék jól? Mást szeret, és nem tudok ellene mit tenni. Ráadásul ő sokkal szebb, mint én és ráadásul nem beteg.- beszéltem könnyes szemekkel, mire Zayn jobban magához húzott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ne sírj Bells. Minden rendbe jön majd. Hidd el sokkal szebb vagy és kedvesebb is mint ő. A betegségedről pedig egy szót se. Minden rendbe fog jönni.- mondta, a többiek pedig helyeslően bólogattak. Gyengéden elmosolyodtam, aztán pár falatot bekaptam, de több nem ment le. Apu nem tudom mikor fog végezni a munkával, így mielőtt elmentünk volna írtam egy cetlit, hogy a fiúkkal elmentem, és majd jövök, aztán kimentünk, bezártam az ajtót és beültünk Harry kocsijába, majd elindultunk.